Következő bejegyzésünkben a Zala-völgy (még részben élő) téli népszokásait vesszük számba. Forrásunk egy 2014. évi gyűjtésből származó térségi tananyag (link).
Luca napja - december 13.
Luca napján lányoknak asszonyoknak tilos volt dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik fonni, szőni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonóasszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján kezdték készíteni a Luca széket, amelynek segítségével karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól. "Úgy készül mint a Luca széke" - tartja a közmondás a lassan, apránként, megfontoltan elkészült tárgyakra.
Luca nap hajnalán "kotyolni" jártak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot vittek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenték), s arra térdelve mondták el köszöntőjüket:
"Luca, Luca, kity-koty!
Tiktyok, lúdgyok jó ülősek legyenek!
Fejszéjek, fúrójuk úgy megálljon a helibe,
Mint a cserfa a tövibe!
Annyi tojások legyen, mint az égen a csillag!
Annyi pénzek legyen, mint pelyvakutyóban a pelyva!
Akkora disznót öljenek, mint a falu bikája!
Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza!
Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerendájuk!
Annyi zsírjuk legyen, mint a kútban a víz!"
Utána kukoricával vagy vízzel öntik le a háziak a kotyolókat, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Egy másik népszokás szerint a Luca-nap és a karácsony közötti 12 napból lehet is következtetni az újévi időjárásra (Luca-naptár). Az egyes napok egy-egy hónapot jelölnek, tehát december 13-a a január, december 14-e a február, és így tovább. Ha esik az eső, akkor csapadékos lesz, ha nem hullik csapadék, akkor száraz marad az adott hónap is.
Betlehemes játék Karácsonykor
A betlehemes játékok fő jelenete a pásztorjáték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszülött Jézushoz küldi. Közben a szent család szállást keres. Ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is, ajándékot visznek a kisdednek.
A régi betlehemezésből, és a templomban megépített betlehemek szokásában napjainkban a települések központi helyén épített díszített betlehemek készülnek, amelyek előtere gyakran ad helyet a közös adventi gyertyagyújtásoknak, amely rendezvények hagyományőrző, közösségkovácsoló és kulturális célzattal szerveződnek.
A regölés
A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában általában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak is házról házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név és a regösének "hej, regö rejtem..." refrénje, finnogur eredetű, s etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak révülésével, eksztázisba esésével is.
A regölés során a legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel.
"Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.
Amoda is keletkezik egy sebes patak,
Legeltetem juhaimat, csodaszarvas.
Csodaféle szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán
Ezer misegyertya
Gyulladván gyulladjék.
Oltatván aludjék.
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Itt is mondanának
Egy szép leányt,
Német Franciska volna,
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Amoda is mondanának
Egy szép legényt,
Kinek neve volna:
Varga Mihály volna,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Regöljük a gazdát,
Vele az asszonyát;
Ej regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Sarokban a zacskó,
Tele van százassal;
Fele a gazdáé,
Fele a regösöké,
Ej, regö-rejtem,
Regö-regö-regö-rejtem!
Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk.
Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jóéjszakát!"
Vízkereszt, vagy háromkirály-járás - január 6.
Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) nevének kezdőbetűjét az ajtóra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
